Az úgy volt, hogy időm is volt, pénzem is és kedvem is. Ritka az ilyen konstelláció, mint vegyes halászlében a szürke harcsa.
A hozzávalókat folyamatosan adagolva hozzáadtam és folyamatos kevergetés, bőkezű fűszerezés után elkészült a méltán világhírű mű. A végeredménnyel meglepően elégedett voltam.
Kár, hogy a nyomorult rizs minden folyadékot felszív, mint én esténként.
Eredetileg csirkemellel készült volna az étel, de az egyszer élünk felkiáltással meggondoltam magam. Szép darab marha.
Képaláírások időrendi sorrendben:
A hozzávalók. A háttérben látható G. K. által házilag eltett lecsó és egy konzerv paradicsomos bab.
A rizs. Jázmin.
Szalonna is került bele.
További hozzávalók: csípős kolbász és debreceni.
Fonnyad a hagyma a zsiradékon.
Annyira szép darab hús volt, hogy készítettem egy kis sztéket belőle előételnek.
Pirul a hús, mellette szalonna.
Itt már rotyog a marha. Ekkor még puha volt és szaftos, később kicsit kiszárítottam a rengeteg hőkezeléssel.
Munka közben fontos a folyamatos folyadékpótlás és a jó hangulat megőrzése.
Itt került bele a G. K. féle lecsó.
Most öntöttem rá a babot.
Itt már elkészült az egytálétel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
